A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a Zágrábi Animációs Filmiskola három filmjének példájánkeresztül átfogó szemlélettel illusztrálja a világ körképszerű percepcióját. Az iskola kezdetbenelsősorban az ideológia szférájához kötődött, majd fokozatosan esztétikai elveket kezdett követni.A jugoszláv társadalom szociológiai és történelmi körülményei a második világháború után egyillúziós, „mindenre kiterjedő szemlélet” megjelenését idézték elő a zágrábi animációs filmszerzőiben. Számos filmjükben egy fókuszpontúnak tűnő pozícióból, vagy egyszerűen egyideológiai üvegkupola mögül készítettek panorámaképet egy blokkokra osztott világ közepén. Azágrábi stúdióban az 1950-es évek vége és az 1980-as évek eleje között létrejött művek hatalmasnemzetközi sikerét és objektív értékét főként a cellanimációs technológiában történőmaszterelésnek és a stilizált mozgásnak köszönhették. A tanulmány szerint azonban ez akarikatúratechnikákkal megvalósított hatékony globális metaforáknak, a hidegvérűen felosztottvilág leegyszerűsítően sematikus bemutatásának volt köszönhető, ugyanakkor egy ideológiai éspolitikai diskurzus pozíciójából eredő ideológiai szatírának is, amelyet az „üvegkupola” alatt„titoizmusnak” neveztek. A szocialista társadalmak hataloméhsége és kapitalista társadalmakpénzhajhászata, valamint a mindent elpusztító konfliktusok állandó veszélye képezte a jugoszlávanimációs humor uralkodó témáit az összes formában. Különösen azok az animációs filmkészítőkvoltak hajlamosak ezt alkalmazni, akik „mindenre kiterjedő szemléletükkel” igyekeztek átfognikoruk világának „körképét”. Metaforáik szatirikus módon mutattak be a hidegháború időszakánaknéhány meghatározó jelenségét – a fegyverkezési versenyt, a kicsik és szegények egyenlőtlenségét,a környezetszennyezést, a kortárs ember elidegenedését a betondzsungelben –, és ezek a globálismetaforák kortársaik jövővel kapcsolatos félelmeinek élénk szemléltetéseként funkcionáltak. Aszerző előbb A nagygyűlés (Veliki miting. Walter és Norbert Neugebauer, 1951) című filmetvizsgálja, melyet Disney-köntösbe öltöztetett szocialista realizmusként értelmez, majd aKoncert gépfegyverre (Koncert na mašinsku pušku. Dušan Vukotić, 1958) című rajzfilmet, melyet afiktív Amerika karikatúrájaként ír le, végül a Naplót (Dnevnik. Nedeljko Dragić, 1974), melyet avalódi Amerika karikatúrájaként jellemez.